SÁFÁR

1 Kor 3,1-13

Úgy tekintsem rám mindenki, mint Isten titkainak sáfárára.

Mi a titok?

A titok maga az átalakulás. A búzamag titka, a kenyér és bor titka, a bensőséges találkozás átformáló erejének titka.

Tehát a feladatom: benne lenni a misztériumban, és magamban hordozni az átalakulás misztériumát. Kifelé pedig segíteni, munkálni másokban Isten átalakító munkáját.

Praktikusan: elmélyedés az úrvacsorában és az imában.

Tehát végzem a feladataimat - de nem azokért élek.

Szervezem a csoportokat - de nem vagyok szervező.

Tanítom az embereket - de nem én vagyok a tanítás.

Imádkozom értük - de nem én vagyok az imádságuk.

Meghallgatom őket - de nem én vagyok a csendjük.

Segítem őket az útjukon - de nem én vagyok az útjuk.

Sáfára vagyok Isten titkainak - de nem én vagyok a titok.

Én az vagyok,

aki áldom Jézust, a megtört bárányt;

aki megtöröm a kenyeret;

aki magam is meghalok attól, hogy Jézus testét széttöröm;

aki megeszem a kenyeret;

és fölépülök a mennyei tápláléktól.